Provokálni és fejlődni – AZ ARCHÍVUM

Frank Arjava Petter kilépett a Jikiden Reikiből. Mi voltunk az első kívülállók, akikkel 2025. január 7-én beszélt erről a kényes témáról. Ez a rendkívüli hír hatással volt az ezt követő interjúra.

Megtudtuk, hogy Arjava már 2000-ben felkérte Bert Hellingert, hogy készítsen egy állítást a Reiki számára. Az ülés videón is megtekinthető: A67 Reiki-állítás Bert Hellingerrel (2000).

Nagyobb figyelmet szeretnék fordítani fejlődésem kibontására, emberi tapasztalatom elmélyítésére …

"A teljes videó és a 4 napos interjúból származó archív videók általános célja és szellemisége: fényt deríteni a múltra, hogy a jelenben tápláljuk a megbékélési folyamatot a jövő nemzedékek felszabadítása érdekében.

Ez a videó a producer René Vögtli és az interjúalany Frank Arjava Petter közötti megállapodást ismerteti."

… ügyelve arra, hogy ne tépjük fel a régi sebeket. Ugyanakkor nem akarjuk szépíteni a múlt hibáit.

Arjava nővére, Cornelia volt a család elsőszülöttje. Csecsemőként meghalt. A második világháborúban traumatizált apának rémálmai vannak. A szülők mégis védett gyermekkort biztosítanak, sok szabadsággal. A másodszülött, Martin, aki később fontos szerepet játszik majd, az egyetlen ma is élő gyermek.

Az apák második világháború utáni traumáinak felidézése Arjava és Rene-t elgondolkodtatja a mai világról.

Arra ébredtem, hogy apám kiabál… Hogyan lehetséges, hogy nem tanulunk? Hogyan lehetséges ez emberileg?

Arjavát lázadó természete miatt kirúgták a középiskolából. A szülők azonban nem adták fel a problémás kamasszal és egy magániskolába iratták. Itt is ugyanaz a helyzet várt rá: az igazságérzete ismét szomorú végkimenetelhez vezetett.

A rendőri brutalitás, a fű hatása és a lelki válaszok iránti vágy erősítették a tinédzser álmait és végül arra a döntésre jutott, hogy elmenekül otthonról. Az ezt követő katasztrófa elvezette őt a misztikus és spirituális irodalomhoz, végül pedig Paul Reps zen buddhizmusról szóló könyvei hatottak rá.

Megszöknék… zen szerzetes lennék. És nem jönnék vissza!

A japán nők szépsége Arjavát arra késztette, hogy Japánról álmodozzon. Egy barátja édesapjának nyugodt, kiegyensúlyozott élete – a vizsga letétele után: nem beszélt rosszat másokról, rendszeresen kelt és evett, tartotta magát a napirendhez, és nem élt tudatmódosító szerekkel – valamint a Sziddhártha című regény mély hatással voltak rá, és végül a Rádzsa-jóga felé terelték.

Időközben ismét kicsapták az iskolából. Ekkor az organikus gazdálkodás akkori mestere azt tanácsolta neki, hogy kezdje meg tanulmányait az ipari mezőgazdaság területén, hogy a jövőben pontosan tudja majd, mit kell másképp csinálnia.

A nők mindig bajba sodortak. Amit igazán szeretnék, az egy biogazdaság.

Egy kalandos utazás a Hippivonulaton Arjava bátyját Púnába vezeti, ahol a hírhedt Bhagwan Shree Rajneesh — más néven Osho — tanítványává válik. Közben Németországban a család aggódik, hogy talán egy őrült szekta áldozata lett.

18 évesen Arjava Indiába indul, hogy megmentse Martint, aki ekkorra már a Sannyasin nevet viseli: Raj. A várakozásokkal ellentétben az ashram épp az a hely lesz, amely után Arjava mindig is vágyott. Egy 'intenzív megvilágosodás' során felismeri, mennyire illuzórikusak az önmagáról alkotott hiedelmei.

Az első személyes találkozás Oshóval Arjava Németországba való visszatérése előtt történik meg — immár a bátyja nélkül.

Ahelyett, hogy hazahoztam volna a bátyámat, vörös ruhában és az indiai guru képével tértem vissza.

Arjavát egy éjszakai látomás a gurujával arra készteti, hogy felhagyjon élete első igazi szenvedélyével: a mezőgazdasági tanonckodással. Másodszor 2025-ben, a Jikidenből való kilépésével fordul elő hasonló.

Arjava pacifista meggyőződése miatt elutasítja a katonai szolgálatot. Egy bizottság előtt elmeséli, hogyan kísértették apját a háborús traumák és az azokkal járó rémálomszerű sikolyok. Hivatalosan másfél év társadalmi munkát kellene végeznie, de ehelyett Indiába szökik. Az út során guruját Karl Marxnak nézik.

Nagyon sajnálom, szeretlek, szeretem a munkádat… de tennem kell valamit.

Az ashram olyan, mint egy túlhevített kukta. Egy hely, ahol az ember érzékeny pontjaira tapintanak rá és különféle helyzetekkel próbálják kizökkenteni a megszokott biztonságából.

Arjava, aki még szinte gyerek, sem a pszichoterápiás csoportokon, sem a szexuális orgiákon nem vesz részt. Ő inkább egy tíznapos Vipassana meditáción találja meg a helyét.

A könyv, amit Rene tart a kezében a kérdés feltevése közben, az Osho körüli életet meséli el Púnában és az Egyesült Államokban. (Még mindig… Itt és Most, 2022).

Ennél közelebb soha nem kerültem ahhoz, hogy szerzetes legyek.

Egy görög asszony veszi szárnyai alá a fiatal Arjavát. Bár képzett kertészként érkezik, a feladata falevelek gyűjtése lesz — egy gyakorlat, amely a tudatosság mélyebb rétegeibe vezeti. A szex és a drogok lehetnek a belső felfedezés eszközei, de a valódi nektárt végül mindenkinek önmagában kell megtalálnia.

Arjava Osho kertésze lesz, és egy segítője olyan bölcsességet oszt meg vele, amely egész életére meghatározó útravalóvá válik: bármilyen helyzetben a tőled telhető legjobbat add.

Tedd olyan széppé a kertet, hogy a mester bármikor beléphessen, és neked ne kelljen szégyenkezned.

Legyengülve, hepatitisztől szenvedve értesül Arjava arról, hogy Osho egyik napról a másikra elhagyta Indiát és az Egyesült Államokba költözött. Amerika elérhetetlen számára, ráadásul egy börtönbüntetés is fenyegeti. Végső kétségbeesésében — egy volt rendőrségi szóvivő segítségével — hosszú bolyongás után végül Németországba jut. Ott kegyelmet kap, de 18 hónapnyi szociális munkára kötelezik, idősek és rászorulók gondozására.

Épp amikor letelik a közösségi szolgálata, levelet kap a hírhedt Sheelától, Osho nagyhatalmú titkárnőjétől: „Segítségre van szükségünk az új közösségünkben. Csatlakoznál hozzánk Oregonban?”

Ott fekszem betegen és gyengén. Mit fogok most tenni?

Oshot kitoloncolják az Egyesült Államokból. Arjava és amerikai barátnője, Lino is menekülni kényszerülnek a Ranchról. Világszerte követik a megfoghatatlan Mestert. Végül visszatérnek Indiába, ahol kapcsolatuk véget ér. Arjava összetört szívét Chetna, a jövőbeli japán felesége vigasztalja meg.

Arjava később az Egyesült Államokban Bill Gates kertésze lesz, majd Chetna oldalán ismét visszatér Punába. Ekkor mutatja be Osho a Mystic Rose meditációt — egy mélyen átalakító élményt. Arjava felhagy a kertészkedéssel és Osho testőrévé válik.

Osho tanításának lényege — amely teljes összhangban áll a Reiki öt alapelvével — a jelen pillanat megélésére, nem pedig a múlton vagy a jövőn való rágódásra helyezi a hangsúlyt. Osho az egó lebontásának katalizátora, ami önmagában is spirituális tapasztalat és természetes vágyat ébreszt arra, hogy az ember megossza saját élményeit másokkal. A Reiki spirituális útja ugyanoda vezet.

Légy itt és most, légy jelen. A szív-elme kandzsi a Reikiben.

Arjava és Chetna utoljára látogatják meg Oshót, aki kevesebb mint egy évvel később meghal. Ezt követően Japánba utaznak, ahol kulturális különbségekkel, vízumproblémákkal és alkalmi munkákkal küzdenek meg, mielőtt visszatérnének Németországba. Ott egy váratlan lehetőség sodorja Arjavát egy tévés krimisorozat-produkció világába. Végül Arjava és Chetna ismét Japánba költöznek, hogy saját nyelviskolát alapítsanak.

Ez egy őszinte, humorral átszőtt történet alkalmazkodásról és önfelfedezésről, kontinenseken átívelve.

Egy külföldi olyan volt, mint egy fehér oroszlán. Mi az én „saját dolgom”?

Arjava gyermekkorában hagyományos gyógyítók vették körül. 1988-ban egy makacs fejfájás miatt — bár erősen szkeptikusan — részt vesz első Reiki kezelésén. Bár a kezelés akkor különösebben nem hatja meg, mégis érez valamit legbelül — mintha a lelke megmozdult volna.

1991-ben, miközben feleségével egy nyüzsgő nyelviskolát vezet Japánban, bátyja, Raj Németországból hívja, és arra biztatja, hogy tanulja meg a Reikit. Arjava hallgat a belső ösztönére és elutazik Berlinbe, hogy elsajátítsa a japán gyógyító módszert — amit aztán visszavisz Japánba. Ironikus helyzet, de a sors így akarta.

Berlinben néhány nap alatt elvégzi a Reiki első és második fokozatát, majd a tanári képzést is. Visszatérve Japánba beavatja feleségét, Chetnát, aki rögtön észrevesz néhány hiányosságot és ellentmondást a rendszerben. Ez a felismerés elülteti Arjava fejében a kétely magját — és ezzel kezdetét veszi hosszú útja, amelynek célja a Reiki eredeti gyökereinek feltárása.

Ha egyszer megérintik a lelkedet, nem tudod elfelejteni.

Arjava őszintén beszél az etikai határokról a tanár–diák kapcsolatban. Elmeséli, hogyan utasította vissza későbbi feleségét, amikor az tőle szeretett volna Reikit tanulni — mivel már akkor is romantikus érzéseket táplált iránta. Helyette arra biztatta, hogy válasszon másik tanárt, hogy a tanulás valóban hiteles és önálló élmény lehessen számára. A története jól példázza, milyen fontos az integritás és a szerepek tisztázása a spirituális tanításban.

A beszélgetés során szóba kerül, hogy helyes-e közeli hozzátartozókat vagy partnereket tanítani. Arjava a saját gyermekeit hozza példának, és elmondja, hogy szívesen tanítaná őket Reikire — amennyiben a szerepek és a szándékok egyértelműek. A kulcs: tudatosság és a személyes viszonyok tiszteletben tartása.

Nem akarok a terapeutád lenni, nem akarok a tanárod lenni. [Inkább a szeretőd lennék.]

1992-ben Arjava visszatér Japánba, kétségekkel a reiki eredetének hitelességével kapcsolatban. Korai japán kultúrával való találkozása nem egyezett azzal, amit tanult. Ahogy egyre nagyobbá válik a zavarodottság, gyanítja, hogy a reiki egyáltalán nem japán. Ennek ellenére folyamatosan tanít.

Arjava megtudja, hogy nem ő volt az első. Mieko Mitsui már az 1980-as években bevezette a nyugati reikit, de a magasabb fokozatokat a legtöbb japán számára elérhetetlenné tette, az Egyesült Államokba való utazást, nyelvi és tanulmányi előfeltételeket, valamint jelentős anyagi hozzájárulást követelve. Arjava profitál ebből a helyzetből, és ott folytatja, ahol Mieko abbahagyta, egy olyan tanítási és történelmi kutatási útra indulva, amely mindent megváltoztat.

Ez túl logikus. Mi, japánok nem gondolkodunk logikusan. (Chetna)

Arjava visszatekint arra, hogyan gyorsult fel szinte észrevétlenül a Reiki-oktatói pályája: kezdetben japán magazinokban feladott apróhirdetésekkel próbált tanítványokat toborozni, majd hamarosan Japán minden tájáról érkeztek hozzá az érdeklődők. Idővel azonban egyre erősebben gyötörte a kérdés, vajon valóban megfelelő tudást és értéket ad-e a pénzükért, hiszen amit tanított, azt annak idején a testvérétől, Rajtól sajátította el. Ez a lelkiismeret-furdalás végül hajtóerővé vált, hogy mélyebb kutatásba kezdjen — a feltárt új ismereteket pedig fokozatosan be is építette tanításaiba.

Egy nap az egyik tanítványa azzal fordult hozzá, hogy szeretne egy igazán jó Reiki-könyvet. Arjava felhívta testvérét, Rajt, aki nevetve csak ennyit mondott: „Hát írd meg te!” Ez az egyszerű mondat újabb lökést adott Arjavának, hogy még alaposabban belevesse magát a Reiki világának feltárásába — így született meg első könyve, a Reiki Tűz.

Akkor írd meg te magad! (Raj fellobbantja a „Reiki Fire”-t)

Arjava kutatásai során mélypontra kerül Usui mesterrel kapcsolatban — egy idő után már a létezésében is kételkedni kezd. Egy véletlenül feltűnő furgon, amelyre hatalmas betűkkel volt ráírva, hogy "REIKI”, végképp szertefoszlatja minden addigi reményét.

Egy tanítványa tippje nyomán Arjava ráveszi feleségét, hogy együtt próbálják megkerülni a japán protokollt. Felhívnak egy titokzatos, kissé nyers modorú asszonyt, aki 65 éve gyakorolja a Reikit, egészen Usui idejéig visszanyúló hagyománnyal. Koyama asszony kezdetben elutasítja a "nyugati” Reikit, ami először sejteti, hogy létezik egy ettől különböző, eredeti japán változat is. Végül azonban megtörik a jég, és megoszt Arjavával néhány kulcsfontosságú információt Usui mesterről — többek között a születési dátumát és a sírhelyének pontos helyét is.

Usui Sensei 1865-ben született… és Tokióban van eltemetve.

Arjava utánajár azoknak az állításoknak, miszerint Usui doktori fokozatot szerzett Chicagóban, illetve a Doshisha Egyetem elnöke lett volna — de minden próbálkozás zsákutcába vezet. Ezek a sikertelen kutatások lassan megingatják a Reiki addig elfogadott történelmét, Arjavát pedig egyszerre töltik el szkepticizmussal és kíváncsisággal.

Egy különleges, Usui korából fennmaradt túlélő tippje nyomán eljutnak a Saihoji templom nevéhez, amely állítólag Usui nyughelye. Chetna vonakodva segít felhívni a hasonló nevű tokiói templomokat, míg végül egy helyen így válaszolnak: "Igen, nálunk nyugszik.” Arjava ujjong — hosszú évek mendemondái és legendái után végre kézzelfogható nyomra bukkannak Usui létezéséről. Ez a pillanat jelenti egy mélyebb, valós alapokon nyugvó kutatóút kezdetét.

Egyszer csak meglátom ezt a magas emlékkövet a felirattal!

Az Usui-emlékmű felfedezése sorsfordító pillanat volt, amely rég elveszett történelmi részleteket tárt fel. Megható jelenetek sora bontakozik ki: kíváncsiság, csalódottság és végül diadal, ahogy egy baráti társaság próbálja megfejteni a háború előtti japán írásjeleket. Kitartással és némi szerencsével végül sikerül kibontaniuk a sírkő szövegét, amely alapvető forrássá válik Usui életének és örökségének megértésében.

Több mint 2000 tanítvány! Biztosan nem csak egy maradt közülük életben.

Arjava felidézi, hogyan próbálta meg felvenni a kapcsolatot az Usui családdal egy gondosan megfogalmazott levélben. Válaszként azonban azt közölték vele, hogy az elhunyt menyasszony végrendelete kifejezetten megtiltotta Usui nevének bármilyen említését.

A fájdalmas elutasítás ellenére előkerült egy rendkívül értékes dokumentum — gyakorlatilag Usui hitvallása. Ebben Usui szakít a hagyománnyal, és kijelenti, hogy a Reiki mindenki számára hozzáférhető. Ez a nyilatkozat talán a Reiki jövőbeli fejlődésének alapját is jelentheti, ugyanakkor teret adhat a rendszertelen, szétszórt irányzatok kialakulásának is. Arjava úgy véli, talán épp ezért vált Usui persona non gratává a saját családjában. René ezt a gondolatot hozta szóba válaszul a 2024-ben felbukkant úgynevezett Tokyo Yokoi-tézis kapcsán felmerült kérdésekre.

Ez egy nyilatkozat arról, miért tanítok nyilvánosan. (Mikao Usui)

Egy véletlen találkozás során Arjava megismeri Oishi urat, aki nemcsak egy fényképet ad át neki Mikao Usuiról, hanem elárulja egy eddig rejtve maradt, Usui által alapított szervezet létezését is. Ez a felfedezés új lehetőségeket nyit meg Arjava előtt: kapcsolatba kerül Ogawa úrral, a szervezet egyik mesterével, és olyan ismeretek birtokába jut, amelyek alapjaiban rengetik meg mindazt, amit addig a Reikiről hitt.

Arjava őszintén mesél arról, mennyire megrázta a felismerés, hogy a korábban tanultak és a frissen feltárt Gakkai-források sokszor egymásnak ellentmondanak. Előrevetíti, hogy a történet itt még korántsem ér véget, hiszen a jövő további váratlan fordulatokat tartogat. Az interjú végén pedig megosztja azt az üzenetet, amely az egész beszélgetés egyik legfontosabb és legmélyebb gondolata.

A kezemből áradó Reikinek nincs címkéje.

Arjava elgondolkodik a Reiki köré szőtt ellenőrizetlen történetek csapdáján, és azon, mennyire lehetetlen feladat egy külföldinek bekerülni egy hagyományos japán művészet belső világába.

Ámulattal beszél a Reiki tisztaságáról, amely túlmutat formákon és vérvonalakon. Kutatja a gyógyítás shinto gyökereit is, ahol maga a természet a szentély. Ahogy mondja: a Reiki gyakorlói ma a vízesések, fák és források élő megfelelői — ők testesítik meg a természet gyógyító erejét.

Gyönyörű természeti jelenségek meghosszabbított kezei vagyunk.

Arjava mesél hatalmas, személyes Reiki-dokumentumgyűjteményéről, amelyet ugyan digitálisan rendszerezett, de soha nem osztott meg a nyilvánossággal. Visszatekintve úgy érzi, helyes döntés volt nem átadni ezt a Jikiden Intézetnek és ma már megkérdőjelezi, mennyire lenne valódi értéke ezeknek az anyagoknak. Sokkal fontosabbnak tartja ennek a videósorozatnak az üzenetét, amit igazi örökségként él meg.

Mivel a szigorú szabályok miatt nem csatlakozhatott az Usui Egyesülethez, Arjava végül egy közvetlen, személyes élményben talál békét Ogawa Sensei társaságában. Egy közös gyógyító kezelés során megnyílik előtte a lehetőség, hogy közvetlenül tanulhasson japán technikákat — ezeket később saját Reiki-gyakorlatába is beépíti.

Mi teljesen másképp csináljuk. (Fumio Ogawa) Ha a Reikiből keresed a pénzedet, nem lehetsz tag. (Gakkai-szabály)

Egy japán kiadó félreértelmezése és félrefordítása épp egy sorsdöntő telefonhívással esik egybe Walter Lübecktől. Így talál végül a Reiki Tűz című könyv meglepő módon otthonra Németországban.

Arjava bátyja, Raj eközben kerülő válaszokat ad saját Reiki-vonaláról, és azt kéri, hogy a neve ne szerepeljen a könyvben. Ez váratlan és fájdalmas fordulat, amely elindít egy több évtizedes testvéri eltávolodást. Ezzel együtt Arjava számára is világossá válik, hogy egy új, önálló nyugati Reiki-vonalat kell kialakítania.

A könyvben végül Arjava csak burkoltan utal tanítójának nevére. Ő azt remélte, hogy a rég elveszett történelmi tények feltárása pezsgősdugókat fog röptetni a levegőbe — ám ehelyett a kritikusok elutasító, sőt ellenséges fogadtatással válaszoltak.

Annyira dühös volt. És nem tudtam, miért.

A Reiki Tűz megjelenése után Arjava döbbenetes hírt kap: kiderül, hogy testvére, Raj valójában maga találta ki a beavatási folyamatot, és ezt tanította meg neki — Arjava pedig jóhiszeműen továbbadta japán tanítványainak.

Válaszul Arjava újabb képzést kap barátjától, Ageh Popattól, aki 1998-ban Svájcban részesült oktatásban, igazolhatóan a Reiki Alliance-vonalon. Ott szembesül vele, hogy a beavatási módszer, amit most tanul, lényegesen eltér attól, amit addig ismert. Hazatérve Japánba, őszintén vállalja a történteket, felkeresi tanítványait, és mindannyiuknak felajánlja, hogy újra beavatja és újra oktatja őket — ám nem mindenki tér vissza hozzá.

A két testvér ezt a kérdést soha nem beszélte meg egymással. A köztük húzódó távolság megmaradt.

… van egy probléma… Itt van egy valódi vonalunk.

Arjava nehezen küzd meg azzal, hogy egykori tanítványai továbbra is a testvére, Raj vitatott Reiki-vonalát követve oktatnak. Visszaemlékezik Hiroshi Doi beavatási módszerére, és arra, hogyan vált akaratlanul is „szellemi nagyapává” ebben a tanítói láncolatban. Az akkori tanítványok névsora a házaspár viharos válása után elveszett — a jelek szerint Chetna őrizte meg őket.

Ogawa sensei egy különleges ajándékot adott Arjavának: saját visszaemlékezéseit „Mindenki képes a Reikire” címmel, valamint Usui és Koyama eredeti tanári kézikönyveit. Egy kikötése volt: tilos másolatot készíteni. Arjava végül egyszer megszegte ezt a fogadalmat — de jó okkal. Átadott egy példányt Koyama kézikönyvéből Chiyoko Yamaguchinak, hogy az megmaradhasson az utókornak.

Ogawa sensei halála után a család felajánlotta Arjavának a mester hagyatékát, ő azonban alázattal visszautasította a megtisztelő ajánlatot.

Egy bőrönddel távoztam… Istenem, ez pontosan az, amit a bátyámtól tanultam!

René őszintén szembesíti Arjavát a kritikákkal: sokan úgy vélik, hogy könyveivel csupán hírnévre és anyagi haszonra vágyik. Emellett tanárként felelőssé teszik a tanítványai helytelen viselkedéséért is.

Arjava felidézi „Reiki Tűz” című könyvének megjelenését. Meggyőződése volt, hogy történelmi jelentőségű igazságokat tár fel, és ezzel a Reiki közösség javára cselekszik. Ám ehelyett éles, váratlan ellenállás és bírálat érte. Bevallja, hogy időnként sajátos humora félreértésekhez vezetett, de határozottan kiáll amellett, hogy szándéka mindig a hiteles tájékoztatás volt — soha nem a sértés.

Van bennem ez az exhibicionista… vonás, hogy szeretek nyilvánosan kifejezni magam. Valószínűleg azért történt, mert gúnyt űztem belőlük.

Arjava arról beszél, hogyan érték támadások a Reiki Tűz megjelenése után. A könyvet szervezetten bojkottálták, sőt Phyllis Furumoto bírósági tilalmat is kezdeményezett ellene – amiért később bocsánatot kért (lásd: „Reconciliation – A path to Mastery”). Arjavát megdöbbentette ez az ellenségeskedés, de végül úgy döntött: nem menekül tovább a konfliktusok elől és kimondja az igazát.

Bár mélyen törekszik a békére és az egyetértésre, beismeri, hogy gyakran – akaratán kívül – feszültséget kelt másokban. Elmélkedik az egóról, az elutasítás fájdalmáról, és arról a csalódottságról, hogy munkáját sokszor nem értékelik. Ennek ellenére kitart az önreflexió és a személyes fejlődés útján.

Életemben először álltam ki a saját igazságomért. Talán túl erősen jött ki, mert válasz volt arra, hogy a múltban mindig elmenekültem.

Arjava a Reiki Tűz megjelenését követően heves támadások kereszttüzébe került: egyesek még azzal is megvádolták, hogy megszegte a japán törvényeket. Nyugati reiki-tanítványok körében ellenállási és bojkothálózatok szerveződtek, sőt felhívások is születtek műveinek elégetésére – ami Németország történelmi múltját tekintve különös iróniával bír.

Betörések, könyvlopások, zsarolási kísérletek és a lelki kimerültség ellenére Arjava ma már békésen tekint vissza erre az időszakra. Nem az áldozat szerepét választja: elfogadja a múlt tanításait, s felismeri, hogy veszélyt jelentett az akkor uralkodó szemléletre. Ma már csupán arra törekszik, hogy szívből legyen jelen, és megbékélő ámulattal fordul vissza a múlt felé.

Égessétek el a könyvet! Térj vissza a szívedhez.

René felidézi Phyllis Furumoto szándékát (2017-ben, Gersfeldben), hogy halála előtt személyesen kérjen bocsánatot Arjavától, elismerve a múlt igazságtalanságát. Bár a találkozóra végül nem került sor, az üzenet mégis eljutott Arjavához, aki ennek hatására a régi konfliktusok elengedésén elmélkedett. A vele való szimbolikus lezárás belső békéhez és mély nyugalomhoz vezette.

Arjava nyitottságát fejezi ki a párbeszédre Johannes Reindllel, Phyllis Furumoto utódjával, és újra hangsúlyozza alapvető meggyőződését: a reiki nem stílusokról vagy birtoklásról szól. Gyökereit a shintó hagyományban látja, mint egyetemes áldást, amely mindenki számára egyformán elérhető.

A japán reiki-gyakorlók szinte mindegyike Arjava (nyugati) vonalából ered. Koyama és Ogawa halála bezárta előtte az utat az Usui Egyesülethez (Gakkai), így Arjava japán reiki-ösvénye megszakadt – egészen addig, míg egy könyv el nem vezette Chiyoko Yamaguchihoz. Hiroshi Doi segítségével sikerült megszereznie a telefonszámát, s nyugati emberként bizonytalan szívvel, de mégis bátorságot gyűjtve felkereste őt.

Legnagyobb meglepetésére Chiyoko és fia, Tadao szívélyesen fogadták. Arjava csatlakozott szerény képzéseikhez – mindössze tizenkét tanítványt fogadtak évente. Számára mindez nem csupán tanulást jelentett, hanem egy Japánból fakadó gyakorlattal való mély összehangolódást, összhangban a Kelet iránti bensőséges vonzódásával.

A hagyományos Reiki felé megnyílt ajtó bezárult… És? Mi a probléma? Gyere.

Arjava elkezdi a családállítások szervezését Bert Hellingerrel. 2000-ben, Tokióban, arra kéri Hellingert, hogy tartson egy reiki-állítást az aktuális konfliktusok megértésére. Usui képviselője távozik – ez a jelzés arra, hogy a munkája befejeződött. Chujiro Hayashi képviselője pedig kifejezi, hogy biztonságban érzi magát Arjava közelében.

Ez a pillanat előrevetíti Arjava reiki-útjának új fejezetét, és már Chiyoko Yamaguchi – Hayashi tanítványa – megismerése előtt kapcsolatot jelez Hayashival.

Bert Hellinger teljes reiki-állításának exkluzív felvétele az A67-es archív videónkban tekinthető meg.

Arjava 2000-ben találkozott Chiyoko Yamaguchival – egy szerény, alázatos nővel, aki több mint 60 éve gyakorolta a reikit, még 17 éves korában kezdve.

Miközben papír-írószer boltot vezetett, kezelte a pácienseit, a gyakorlatiasságot és a méltóságteljes egyszerűséget képviselve, nem az ego vezérelte mutatványosságot. Ellentétben néhány nyugati tanítóval, Chiyoko alázatot, szívet és a reiki öt alapelvének megtestesítését mutatta.

Arjava számára ő testesítette meg a reiki életútjának ideális célállapotát.

Olyan volt, mintha meglátogatnád a nagymamádat. Olyan volt, mint a kezelések két lábon járó enciklopédiája.

Chiyoko Yamaguchi eleinte visszautasítja, hogy a Reiki 2 szintnél tovább tanítson. Alázata és mestersége mélyen megérinti Arjavát, aki az első nyugati tanítványa lesz. 2001-ben Arjava megszervezi, hogy Walter Lübeck és egy küldöttség találkozhasson Chiyoko sensei-jel.

Arjavát arra hívják, hogy tanítói képzést végezzen nála, miután gyakorlattal bizonyítja elkötelezettségét – nem azzal, hogy kéri! Ő válik az első hivatalos tanítványává.

A Jikiden Intézet létrejötte véletlennek köszönhető: a tokyói diákok makacs kitartása indította el a folyamatot. Úgy hitték, hogy Chiyoko kyótói udvariassága tárgyalható. Arjava azonban megérti és továbbadja Yamaguchi vízióját, s kulcsszerepet játszik a Jikiden nemzetközi terjeszkedésében.

Mindig a kezelésekre összpontosított. Ő átvette a tökéletességét, és terjeszteni kezdte.

Arjava feltárja a Jikiden Reiki rétegzett hierarchiáját, amely mélyen a hagyományban gyökerezik. A Shihankakutól a Dai Shihan fokozatig elmagyarázza, miként lehet a tanítási jogokat megszerezni – s hogy ezek mindig korlátozottak.

A piramisrendszer-jellegű kritikákra reagálva tisztázza: a Gokai-tekercseket nem „megvásárolják” – hanem megtiszteltetésként adományozzák. A kulturális félreértések elmoshatják a határokat, de a hagyomány adja a rendszer alapját. Mindeközben a tulajdonlás és az utódlás kérdése továbbra is homályos. René felveti: ha Arjava volt a Forrás, de ma már nem tagja a Jikidennek, az az utódlást súlyos zsákutcába vezethet.

Nem érted. Ez nem eladó. Nagy megtiszteltetés ér, hogy engedélyt kapsz a birtoklására.

Arjava és René feltűnő hasonlóságokat emelnek ki a nyugati és a Jikiden Reiki között. Mieko Mitsui tíz évvel Arjava előtt fedezte fel Ogawa senseit, aki szintén hangsúlyozta Takata kapcsolatát a Hayashi Intézettel. Arjava tehát nem az első volt, aki tudott ezekről, csupán az első, aki nyilvánosan beszélt róluk.

Arjava eloszlatja a vádakat, kifejtve, hogy a díjak tényleges előállítási költségeket fedeznek – például a Gokai-tekercset, amelyet művészek fametszetként készítenek el.

Arjavának nincsenek anyagi érdekei az Intézetben, sőt nyíltan feltárja, hogy bevételei kizárólag könyvjutalékokból származnak. Hangsúlyozza, hogy valódi motivációja a munka iránti szeretet.

A tanítás szempontjából nincs is olyan nagy különbség. Érdekes megfigyelés.

Arjava reagál a kritikákra, miszerint verset ír ahelyett, hogy Reiki-könyveket publikálna. Valójában már 25 éve ír verseket, főként repülőutak alatt. Mivel nem volt hajlandó kompromisszumot kötni az online oktatás terén, a Covid időszaka lehetőséget adott neki, hogy rendszerezze irodalmi életművét, amely gyűjteményekben öltött testet, témáik: Szeretet, Fájdalom, Éjszakai séták, Egység és Tudatosság.

Bemutatja 2025-ös új projektjét: a Meiji császár verseinek háromnyelvű kiadását, amelyeket Mikao Usui használt, és amelyek lenyűgöző kalligráfiával jelennek meg Erie Luman tolmácsolásában.

Minden Frank Arjava Petter kiadvány megtekinthető itt: https://frankarjavapetter.com/ → My Books

Megint a provokáció a természetemben.

A Reiki nem valamihez vezető út, hanem maga a cselekvés, amely ébresztő hatású. Arjava hangsúlyozza a gyakorlást "szándék nélkül”, amit René a nyugati Reiki párhuzamaként értelmez, amikor azt mondják: "a legmagasabb jó érdekében”. Arjava bírálja azt a felfogást, hogy egy stílus jobb lenne a másiknál, és bevallja, hogy a Jikiden-diákok néha épp azt az ellentétet ismétlik, amely korábban a Reiki Alliance szervezettől származott – amit szintén helytelennek tart.

A Jikiden mások gyógyítására való fókuszát ért kritikákra válaszolva tisztázza: az önkezelés is része a gyakorlásnak, de a mélyebb cél az együttérzés megosztása másokkal. Valójában a Reiki felülmúlja a megosztottságot.

Az önkezelés fontos, de a Reiki lényegében cselekvő együttérzés: áldásaid megosztása másokkal.

Éveknyi bizonytalanság és a hamis ismeretek felismerése után Arjava végre választ talál a hagyományos Reiki-oktatásról és annak gyakorlati menetéről. Ezt úgy írja le, mintha hazatért volna.

A kérdésre, hogy mennyire volt központi szerepe a Jikiden Reiki sikerében, Arjava szerénysége nem állja meg a helyét azok szemében, akik több mint két évtizede látták a munkáját.

Arjava visszatekint életre szóló erőfeszítéseire, hogy ötvözze a Kelet és a Nyugat tudását – személyesen és szakmailag egyaránt. Az a beismerése, hogy nem teljesen sikerült megvalósítani ezt az álmot, valamint az ezzel kapcsolatos töprengése, új fényt vet a Jikidenből való távozására.

Azon tűnődöm, vajon a szakmai világomban is kudarcot vallottam-e Kelet és Nyugat egyesítésében… Talán a kettő mégsem keveredik.

A két beszélgetőpartner megosztja optimista világnézetét. Ugyanakkor Arjava, elmélkedve a lemondásán, kimerültségét fejezi ki az évek során végzett kelet és nyugat közötti közvetítői munka miatt. A helyzet fenntarthatatlan, és végül ez vezette a döntéséhez.

Bár már nem a Jikiden zászlaja alatt dolgozik, Arjava továbbra is feltétel nélküli támogatást nyújt minden korábbi tanítványának. Humorral és alázattal osztja meg kitartó optimizmusát, szeretetét az élet iránt, és hitét abban, hogy a fájdalom erőteljes tanító.

A fájdalom az igazság nagy feltárója.

Arjava és René visszatekintenek korábbi döntéseikre, az intuíció szerinti időzítésre, és a támogató társak értékére. Arjava hangsúlyozza, hogy másokat mindig a szenvedélyük alapján bátorít – akár egyetért az ötlettel, akár nem.

A beszélgetés során a két férfi rájön, hogy amikor az élet nehézségekkel szembesíti őket, mindig feleségeik bölcsességéhez fordulnak – és soha nem haboznak követni tanácsaikat.

Ha azt mondja: „Arjava, ne nyúlj hozzá”, akkor nem fogok.

Arjava kifejezi hálás elismerését Hawayo Takata iránt. Foglalkozik az aggodalmakkal, és elismeri a kockázatot, hogy a Jikiden Reiki esetleg a "Nagymester Hivatal” (OGM) modelljét ismételheti, ahol a spirituális tisztaságot az öröklés – akár családi, akár üzleti – kérdései befolyásolhatják.

A Hellinger-féle családállítás (Video A67) kapcsán Arjava elutasítja azt az elképzelést, hogy a Reiki inherensen hibás lenne, különösen azért, mert az alapítókat mind a mai napig tisztelet övezi. Az emberi ego az, ami bonyolulttá és konfliktusossá teszi a helyzeteket.

Amikor összekevered a családi üzletet és a spiritualitást, az kényes helyzet.

Arjava elmagyarázza a nyugati és a japán Reiki alapvető különbségét: nincs tanári szintű beavatás, sem mester-szimbólum.

A beavatás nem szimbólumokba vagy fokozatokba történik, hanem az egó finomítására szolgál – ismételve, hogy megtisztítsa a kapcsolatot a Forrással. A "Reiju” (beavatás) ismétlése bizonyos nyugati hagyományokban is létezik.

A tanításra való felkészültséget nem spirituális ítélet, hanem gyakorlati tapasztalat határozza meg. A kezelésekben szerzett tapasztalat szintje a döntő.

A mesterszintet a tanárod adja neked, amikor készen állsz. Ehhez nincs szükséged szimbólumra. A készenlétedre van szükséged.

Arjava a mester-szimbólum eredetét a Sonten fogalmához vezeti vissza, amely egészen az évezredes hinduizmusig nyúlik. Bár saját gyakorlatának nem része, elismeri szépségét és jelentőségét a nyugati Reikiben.

Talán kevesebb a különbség, mint amennyit elsőre látunk. Hiszen Takata a kezdetekben nem adott mester-beavatást, ami emlékeztet a "Nincs mester-szimbólum – nincs mester-beavatás” című (A44-es) videóban kifejtett gyakorlatra.

A futball hasonlatát használva Arjava az eltérések ünneplésére buzdít: a Reiki lényege, hogy együtt játsszunk – mindenki a maga stílusában.

Felejtsd el a filozófiai ostobaságot. Csak csináld a Reikit. A különbségek valójában jelentéktelenek.

Arjava és René a társadalom fragmentálódását vizsgálják, a politikától a Reiki közösségig. Arjava az önismeretet javasolja gyógymódként, hangsúlyozva, hogy amikor az ego feloldódik, az "ellenség” fogalma is megszűnik.

Arjava korai próbálkozásai a Reiki világának egységesítésére gyakran visszafelé sültek el – mégis, az idő múlásával ezek együttműködést és fejlődést indítottak el.

Arjava felidézi meglepetését, amikor felfedezte, hogy Bert Hellinger is gyakorolta a Reikit, és arra a következtetésre jut, hogy a pénz gyakran táplálta a megosztottságot a Reiki családban.

Egy apró sejtje vagyunk annak a hatalmas lénynek.

Az interjú harmadik napján Arjava a bölcsesség mibenlétéről elmélkedik: nem az egyén birtoka, hanem az emberiség öröksége. Az önmegvalósítást nem hirtelen villanásként látja, hanem lassú, fokozatos kibomlásként – akár a hajnal fénye, amely szelíden bontja meg az éjszaka sötétjét.

Egy jezsuita és egy zen mester szavait idézve René az emberi közösség egyetemességét tárja fel, amely túlmutat minden kultúrán és hiten. Gondolatai Arjava tanításait visszhangozzák a nem-kettősségről és az önmegismerés útjáról. Egyetlen pillanatnyi csend – shin – kapuvá válik, amelyen át a közös igazságba lépünk.

Mindenki, aki lelket kapott, kapcsolatban áll a forrással.

Arjava felidézi a Bert Hellingerrel megélt konstellációt, ahol Usui egyszerűen elsétált – beteljesülten, elégedetten. Ez a gesztus felszabadította Arjavát annak terhe alól, hogy bármit is tennie kellene érte.

Életfilozófiáját így foglalja össze: mindig add a legjobbat. René emlékeztet, hogy Phyllis Furumoto is ugyanezt az igazságot fogalmazta meg – szinte szó szerint – bocsánatkérésében*. Arjavától megkérdezik, mit mondana neki, ha most belépne azon az ajtón. Válasza egyszerű és tiszta: egy ölelés, majd "kezdjük újra.” Hozzáteszi, hogy kerüli az elméleti helyzeteket, s inkább a pillanat spontán igazságára bízza magát.

Ki tudja, valószínűleg egyszerűen megölelném, és azt mondanám: Rendben, hagyjuk mindezt magunk mögött, és kezdjük újra.

Arjava egy régi vitakérdéssel néz szembe: vajon etikus-e a táv-Reiki beleegyezés nélkül? A nyugati gondolkodásban az egyén szentsége az elsődleges; a keleti szemléletben a közösség. Arjava szerint a részvétel a kulcs – nem feltétlenül a kimondott engedély.

Akár nyugati, akár keleti nézőpontból közelítünk, elengedhetetlen, hogy újra és újra megvizsgáljuk a távkezelés etikai kereteit. A szabályok alóli kivételeket csak körültekintően lehet mérlegelni, s maguknak a szabályoknak is személyes, belső vizsgálatra van szükségük.

Arjava határozottan elutasítja a táv-Reiki beavatásokat a saját gyakorlatában. Nem ítélkezik mások fölött, ám számára a Reiju – melyet Chiyoko Yamaguchi tanított – szent és testben jelenlévő tapasztalás. Még a Covid idején, amikor súlyos anyagi nehézségekkel kellett szembenéznie, sem volt hajlandó értékei feladására.

René ezzel szemben egy nyugati szemszögből közelít, melynek gyökerei Hawayo Takata tanításában rejlenek, s amelyet szigorú etikai kódex határoz meg: a táv-beavatás elképzelhető, de csupán ritka és alaposan megfontolt esetekben.

Abban azonban mindketten egyetértenek: az etika, a tiszta szándék és a belső összhang a legfontosabb.

Felejtsd el a számítógépet! A távbeavatás jóval az internet előtt is kérdés volt. (René)

Arjava a Reijuhoz való szigorú hűségét a házasságban megélt lojalitáshoz hasonlítja: van, aki börtönnek érzi, ő azonban szabadságot talál az elköteleződésben. Az igazi szabadság – vallja – belülről fakad, nem a körülményekből; éppúgy, ahogyan a szerzetesek is önkéntes elvonultságban élik meg belső tágasságukat.

A beszélgetés ezután a szabad akarat és a reinkarnáció felé fordul. Arjava azon tűnődik, miként alakítják jelenlegi tetteinket a múlt tapasztalatai – talán még előző életek lenyomatai is. A legjobb döntések akkor születnek, amikor szív és értelem a jelen pillanatban találkozik, s mi átadjuk magunkat az élet áramlásának.

A szabad akarat bonyolult. Évmilliók evolúciója van jelen benned.

Arjava elutasítja a „titkosság” kifejezést a Reikivel kapcsolatban, s rámutat: ez félrefordításból ered. Felidézi Hayashi látogatását Takatánál Hawaiin, ahol új nyelvet kellett teremteni, hogy a „fehér emberekkel” megértessék magukat.

A Reiki szintekre való széttagolása tovább mélyítette a félreértéseket; Chiyoko Yamaguchi szerint a gyakorlatot teljes egészében kell átadni, nem részekre szabdalva.

Arjavát nem nyugtalanítják az internetes gyakorlatok – számára a legfontosabb, hogy az ember hű maradjon ahhoz, amit maga tanult, s ne hagyja magát eltéríteni attól, mit tesznek mások.

Nem értette, mire gondolok… Titkosság? Mit értesz ez alatt?

Arjava visszautasítja a túlzott szabványosítást, hangsúlyozva, hogy a Reiki egyszerűsége nem technika. Bár elismeri az alapvető szabványok értékét, figyelmeztet, hogy a túl sok szabály elfojthatja a szabadságot, és a gyakorlat széttagolódásához vezethet – gyakran egy befolyásos mester halála után.

Ő és René azt is megvitatják, hogyan lehet felelősségteljesen integrálni a Reikit a mainstream társadalomba. Egyetértenek az alapvető elvekben: közös etikai kódex és alapvető tanterv szükséges, ám óvatosan kell bánni a merevséggel, hogy ne veszítsük szem elől a Reiki lényegét.

Gondold át, mi az, ami valóban szükséges.

Arjava az inkluzív Reiki-szövetségek értékéről és határairól elmélkedik. Bár maga nem érzi otthonosan, ha tagként kellene jelen lennie, elismeri a hagyományok közötti együttműködés jelentőségét, és tanítványait is bátorítja az aktív részvételre. Néhányan például Németországban a ProReiki társalapítói lettek.

Renével együtt azt vizsgálják, miként támogathatják a szövetségek a Reiki fejlődését. Mindketten keresett előadók ilyen közösségekben, noha egyikük sem tagja egyetlen szervezetnek sem.

A beszélgetés érinti a politikát, a fejlődést, valamint azt a természetes összekapcsoltságot, amely minden címkét meghalad. Az inkluzivitás – zárja gondolatait Arjava – nem cél, hanem eleve része annak, akik vagyunk.

A befogadás nem cél – már most is része annak, akik vagyunk.

Az 1990-es években Phyllis Furumoto vihart kavart azzal, hogy megpróbálta levédetni a Reiki nevet. René most Arjavát szembesíti a híreszteléssel: vajon a Jikiden Reiki Kínában hasonlóra készül? A történelem paradox visszhangja volna ez? Arjava nevet – nem hitetlenkedve, hanem mert valójában őt magát kérték meg arra, hogy ne tanítson Kínában.

Elmagyarázza: igaz, hogy a „Jikiden Reiki” nevet valóban levédték, ám ez pusztán védekező lépés volt a zsarolási kísérletek ellen.

Arjava inkább elkerüli a konfliktust, mintsem belesodródna.

A „Jikiden Reiki” kifejezés védjegyeztetése az intézet biztonságát szolgálta.

Egy fényképpel szembesülve Arjava elmélkedik a Yamaguchi család és Hyakuten Inamoto közötti feszültségről. Őszintén beszél vitatott 2017-es nyilatkozatáról és az ebből fakadó jogi bonyodalmakról.

René megjegyzi, hogy a japán közösségen belüli jelenlegi konfliktus a Nyugat korábbi megosztottságaira emlékeztet. Miközben elismeri a kulturális és személyes összetettséget, vitatja azt az elképzelést, hogy kizárólag rájuk bízzuk a dolgot. Arjava lényegében egyetért, de hangsúlyozza, hogy a megbékéléshez kölcsönös akarat szükséges.

A beszélgetés során Arjava kulcsfontosságú szerepe a Jikiden Reiki kibontakozásában világosabb képet kap.

Ha az emberek nem beszélnek egymással… semmit sem tehetünk.

Nagyapja rasszista gyarmati naplójának olvasása ráébresztette Arjavát, mennyire mentes az ilyen előítéletektől. René SS apjára és a szerelem és a borzalom együttélésének összetettségére gondol. Nem kell ősi terheket cipelnünk ahhoz, hogy tisztelegjünk a múlt előtt.

A megbékélés a végzetes múltbeli találkozások sebeinek begyógyítását jelenti. Egy Phyllis Furumotóval való képzeletbeli találkozáson keresztül Arjava feltárja a régi sérelmek abszurditását.

A megbocsátás nem jelent felejtést. És ha megbocsátok, az nem jelenti azt, hogy egyetértek.

Makacsul tartja magát a pletyka, hogy Hyakuten Inamoto jogi úton kényszerítette Arjavát: egy irat aláírásával kellett volna elhallgatnia a vitatott 2017-es nyilatkozata után*. Arjava határozottan cáfolja – semmiféle papír soha nem került aláírásra.

A Háború művészetének útmutatását követve a megtorlás helyett a feloldást választja: nyitni kell az ajtót, és elkerülni az áldozatokat. Még ha bosszú is csábít, a béke útját kell járni – a fejezeteket tisztán, lezártan hagyva magunk mögött.

Lásd a „Videó A56: Kelet és Nyugat – sebek, melyeket mindenütt be kell gyógyítani” című részt.

A nyugati Reiki és a Jikiden Reiki az eredetiség és a változás szempontjából kerül vizsgálatra. Arjava ragaszkodik hozzá, hogy a Jikiden tanítása változatlan maradt, bár a szervezet működése fejlődött. Elismeri mások döntéseit, és példaként említi Hiroshi Doi kortárs, Gendai Reiki-jét.

Arjava és René azt is elemezni próbálják, miért érzik a nyugatiak úgy, hogy a Jikiden más stílusok fölé emelkedik. Arjava nem ért ezzel egyet, és elmagyarázza, hogy a "Jikiden” egyszerűen egy melléknév, jelentése: "ahogy tanulták”.

Mindannyian „Usui Reikit” gyakorlunk! A Jikiden csak az iskola neve, nem a Reiki neve.

A két előadó eloszlatja a Jikiden gyakorlatokkal, mint például a Reiki és a csoportos terápiával kapcsolatos zavart, elismerve, hogy mindkettő létezik a nyugati és a Jikiden hagyományokban egyaránt.

Arjava elmagyarázza, hogy az útja a Kelettel való rokonszenve miatt illik hozzá – nem azért, mert az "jobb”. Arra ösztönzi a gyakorlókat, hogy kövessék azt, ami visszhangra talál, és kerüljék a moralizálást vagy az összehasonlítást.

A kérdés mindig a helyes és helytelen, az erkölcsi etika, a jobb és alacsonyabb között van. És mindig az emberek hiányaira játszunk, ahelyett hogy arra bátorítanánk őket, lássák meg a tökéletességüket.

Egy fénykép Takatáról, amint az állítólagos Usui-sírnál áll a Hiei-hegyen, Arjavát arra készteti, hogy a buddhista hagyományokra támaszkodva tisztázza a tényeket.

Tiszteletben tartja Hawayo Takata örökségét és életét, miközben a történelmi pontosságot kérdőjelezi meg – személyes kritikától mentesen.

A nézeteltérés – mondja – élesíti a tudatosságot, és a konfliktus nem fenyegetés, hanem a megvilágosodás felé vezető út része – teljesen összhangban Mikao Usui, a Reiki alapítója szellemével.

Hawayo Takata munkája nélkül egyikünk sem lenne ebben a teremben.

A vallás témájánál Arjava Petter Usui zsenialitását méltatja: hogy nem alapított vallást, így a Reiki mindenki számára hozzáférhetővé vált – keresztényeknek, muszlimoknak, buddhistáknak, zsidóknak egyaránt. Ez az egyetemes megközelítés békét és megbékélést ígér minden megosztottságon túl.

Az epizód Don Alexander előtt tiszteleg, akinek nagylelkű szelleme mélyen megérintette mindkét megszólalót.

Usui Sensei legnagyobb teljesítménye az volt, hogy nem hozott létre vallást.

René és Arjava azon tűnődnek, hogyan történhetett meg egyáltalán ez az interjú – hiszen volt idő, amikor Arjava úgy érezte, hogy mások veszélyben vannak a jelenlétében, ezért a visszavonulást választotta. Most azonban elérkezett az ideje.

Őszintén beszél a személyes határokról, a digitális csöndről és a regenerálódás szükségességéről. Ez nem elutasítás – hanem a túlélés eszköze. Az epizód Krishnamurti egy erőteljes idézetével zárul.

Ez nem elutasítás – ez túlélés.

Meglepő szinkronicitás: miközben René Krishnamurtit említi, Arjava elárulja, hogy éppen őt olvassa elalvás előtt. Ezt követően egy mulatságos történet bontakozik ki Osho és Krishnamurti rivalizálásáról és tiszteletéről – két óriásról, akik éles nyelvükről és mély kölcsönös megbecsülésükről voltak ismertek.

Arjava felidézi, ahogy Osho arra biztatta tanítványait: mindig menjenek el Krishnamurtit élőben meghallgatni – az első sorba, vörös ruhában.

Egy könnyed hangvételű epizód német nyelven, angol felirattal.

Krishnamurti az emberiség történetének egyetlen megvilágosodott embere, aki képes dühbe gurulni.

A szívből jövő zárszóban Arjava közös csendre hív: "Ülj, mint a hegy” – nincs cél, nincs törekvés, csak a jelenlét. Egy kollektív meditáció ez, amely mély és jelentőségteljes beszélgetés végét jelzi.

Ezután háláját fejezi ki Renének, a stábnak és a támogatóknak. Emlékeztet: a Reiki csupán eszköz – a valódi feladat, hogy jobb emberekké váljunk, megszépítsük a világot, és szeretetet hintsünk szét.

Gyógyítsd meg a világot és az embereket.

Arjava felidézi a Reiki hagyományos hat szintjét, ahol a Shoden és az Okuden (Reiki 1 és 2) egy egységnek számít. Usui a második szintre helyezte magát, a legmagasabb fokozatot szimbolikusan üresen hagyva.

A jó tanár jellemzője, hogy a tanítványokat önmaguk fölé emelik. A sebezhetőség, a nyitottság és a tanulás mindenkitől – még az ügyfelektől is – a mesteri szint jelei.

Ez lerombolja az egész hierarchiát.

Tokió 2000: A legendás Bert Hellinger családi konstellációt vezet, képviselőket választva Usui, Hayashi, Takata, Furumoto és Weber Ray számára. Arjava betekintést és gyógyulást keres a Reiki világ „ördögi harcába” és széthullásába.

Szerepjáték és visszajelzés révén a résztvevők feltárják a hatalom, az elhagyatottság, a vágyakozás és a kapcsolat finom dinamikáját. Az érzelmi reakciók a dühtől a tiszteletig terjednek.

Ez az exkluzív felvétel Frank Arjava Petter engedélyével látható itt.

Lásd még az A01-es videót: „Lemondás a Jikidenről – Miért és mi van most?” és az A33-as videót: „A konstelláció felfedi: Usui vége – Hayashi visszhangzik”.

Az emberek hosszú évek óta nagyon ádázul harcolnak egymással.